a lumnitzer nővérekről jut eszembe, hogy kéne fodrászkritikus is. aki végigjárja a fodrászatokat, és leteszteli őket. az értékelési szempontok között lehetne: mutat-e a fodrász motivációt arra, hogy felfogja a vendég igényeit; észreveszi-e, mennyire van társalgós hangulatban, és képes-e ezt tiszteletben is tartani; hogy a külföldi alanyokkal hogyan bánik; és persze, milyen fejet csinál a vendégnek. a terv gátja az, hogy nem lehetne túl sűrűn látogatni a fodrászatokat. pedig nagy szükség lenne rá, mert ahogy tegnap olvastam egy hűtőmágnesen: "Egy jó pasit nehéz találni, de egy jó fodrászt szinte lehetetlen." ez nagyjából így is van, de most úgy érzem, nekem sikerült. :o)
és voltunk a szűrővizsgálaton. nincs candidám, viszont van cserébe felső légúti- [meglepő?], és nőgyógyászati betegségekért felelős gombám, ill. túlérzékenységem kétfajta tartósítószerre. hogy ez a gyakorlatban mit jelent számomra, az majd szerda este derül ki, mivel akkor vesszük igénybe a vizsgálathoz tartozó orvosi konzultációt.
túl hamar került vissza minden a régi kerékvágásba. 21:00 helyett megint 02:00-kor fekszem le, kapar a torkom. órákig tartó netezés, a gyakorlati helyek hívogatása, könyvtár. hol nyomtassak, hol fénymásoljak, mi lesz a tb-kérvényem sorsa...? stb. üdítő színfoltok a szürke hétköznapokban: chatonékkal a vasárnapi mozi, illetve a kedd esti aloézás bodri tiszteletére.
kezdem ott, hogy nem is pinzoloban voltunk, hanem folgarida-ban. :o) a kezdeti hatalmas rettegést egy idő után felváltotta a csendes félelem, majd a szolíd élvezet. egy, a szállásunk melletti piros pályán kezdték okításomat rettegett és az ő apukája. a síléccel való barátkozás volt az első lecke: megfordulni, lépegetni. hanyatt estem, a lécem lecsatolt. én meg elkezdtem nyafogni, hogy nekem nincs motivációm itten lecsúszni, és lehetőleg [ha rajtam múlik] soha nem is lesz. másnapra kinéztek nekem egy kedves, lankás pályát, ahol a sok kis bambino tanul bukósisakban. a nap végére megtanultam seggre ülés nélkül kiszállni a kétüléses felvonóból. a következő napon már esés nélkül sikerült a pálya két lankáján áthaladni, és már azt is tudtam irányítani, merre akarok menni. a 4. napon egy új, már sokkal meredekebb pályával ismerkedtem és egy újabb felvonóval. már nem fenékre érkeztem az új felvonónál, de az új pályával való barátkozás nem volt zökkenő-, és esésmentes. ;o) a hét végére viszont büszkén jelenthetem, hogy lejöttem egy kék [könnyű] pályán, amit "panoramica"-nak hívnak, ugyanis egy keskeny pályáról van szó, ami egy fenyveserdő [=félelmes mély szakadék!] mellett halad el! :D
egyébként az első napot leszámítva szikrázó napsütés volt. és friss levegő. és naptej illat. és forró csoki. és pizza. és jó társaság. és semmi szakdolgozat. semmi szakmai gyakorlat. nagyon szép volt, visszamennék. :o)
és itt köszönöm meg feszterkének a sílécet/sícipőt, rettegett húgának a sínadrágot/síkabátot, bodrinak a síkesztyűt, és rettegett apukájának a türelmes, viszonylag ritka kiabálással tarkított síoktatást, rettegettnek pedig a sok-sok biztatást, gombóckodást, vígasztalást! :oD
tegnap este voltunk feszterkénél; és nemcsak hogy egy nagyon menő sícipőt/lécet/botot kaptam kölcsön, hanem pár megnyugtató, biztató mondatot, és egy vidám órát. ugyanis feszterke családja zajlós. a kishúga egy tündérke, megmutatta nekünk a balettruháját, és azokat a mozdulatokat, amiket a ballerina-videóról tanult. eközben mindig biztosítani kellett róla, hogy mi figyelünk nagyon. feszterke öccse pedig sportfenomén, télen sítábor, nyáron lovastábor, közben kosár. feszterke apukája újságír, megmutatta nekünk a gépét, és egy-két cikket az utóbbi hónapok terméséből. :o) a feszti bátyja a telefonjával készített képet mutatta, és anyuka is hazaért mindeközben.
ma hajnal: logika kettő. [nem akarok beszélni róla] ma reggel: budaörsön síruhapróba[gazdagodás újabb dögös cuccokkal], majd délután:tömbösített gyakorlat a pesti klinikán, aztán egy döcögösre sikeresett beszélgetés-tesztfelvétel egy skizofrén lánnyal, végül ma este: orissal próbáltuk ki magunkat a n**e táncőrületen. őrületesen elfáradtam.
