kérem szépen, gyógyultnak vagyok nyilvánítva. :o) legalábbis az egészségügyben dolgozók már nem tudnak többet tenni az ügyért. a maradék fájdalom pedig spontán elmúlásra van ítélve. :o) az új orvos az meg olyan volt, hogy megnézette vérvételen, nincs-e embóliám, csináltatott rtg-t, meg légzésfunkciót. ott a nagy kórházban ám egészen más a légzésfunkció vizsgálat, mint a mi kis családias tüdőgondinkban. beültettek egy üvegfalú szekrénybe, ahol a bekapnivaló volt [ez egy ilyen karra szerelt fúvóka]; a vizsgálat vezetője pedig mikrofonon kommunikált velem: gyorsan kifújni-gyorsan beszívni! az orromat pedig lecsipeszelték, ami abszolút logikusnak tűnik még nekem is, aki harmadszorra járja a logika kettőt. mert ha a tüdőkapacitást nézik, miért ne zárnák ki, hogy az orromon vegyek levegőt. szóval logikus, és talán nem is pénz kérdése beszerezni 3 orrcsipeszt... visszatérve a viszgálatra: volt olyan pillanat, amikor azt hittem megfulladok, mert csak egy biz. adag levegőt adagoltak a fúvókába, és rám bízták, hogyan gazdálkodok vele. ehhh.
szóval az új orvos magabiztos, profi, és még kedves is. viszont nagyon elfoglalt, a betegek a folyosón kapcsolják le, sokat csörög a mobilja, és ha keresed, rá kell csipogtatni a portán. ajánlom! :o) |
Na nem ezt jósoltam, hogy jobb lesz ez az orvosváltás? Remélem a spontán elmúlás nincs messze, és nem túl rossz a várakozás! :)