egyszer már összeszedtem, amit a nagymamáról tudni kell:

"1. nagyon jó húslevest főz
2. meggyőződése, hogy csak és kizárólag félprofilból mutat jól a fényképeken; korát megszégyenítő gyorsasággal tudja felvenni az általa előnyösnek vélt pozíciót, megőrjítve ezzel a mindenkori fényképészt
3. meggyőződése, hogy én gyermekorvos leszek, és kontyban fogom hordani a hajam, ami nyilvánvalóan a gyermekorvosok legfőbb ismérve
4. meggyőződése, hogy az ablakpucolás arról szól, hogy a labilis asztalra állítunk egy labilis hokedlit, arra egy labilis létrát, felmászunk rá, és… zuhanunk
5. a társalgás bármely szakaszában, bármilyen kiinduló témából át tud térni kórházi élményeinek ecsetelésére, amit olyan részletességgel oszt meg velünk, mintha magunk is jelen lettünk volna [„ és akkor azt mondja az X.Y. orvos (aki roppant kedves ember ám!): ’Jó napot kívánok, Á. néni!’ ”]
6. előszeretettel oszt meg bárkivel olyan gyerekkori sztorikat, amelyben Báty szerepel, még akkor is, ha annak valójában én voltam a szereplője
7. előszeretettel oszt meg bárkivel olyan gyerekkori sztorikat, amelyben én vagyok a család feketebáránya, különös tekintettel az olyan történetekre, amikben 4 évesen pincérrel szököm meg, és az egész szálloda engem keres
8. előszeretettel oszt meg bárkivel olyan sztorikat, amelyben ő még aktív időszakában bérelszámolóként dolgozik a temetkezési vállalatnál, és híresen korrekt asszonyként tartják számon
9. igen, a haja néha lila
10. azér szeressük ám… :o) "

ééés... mindig eltalálja a nagyonvizsgárakellkészülnöm-időszakot, a nagyonbeadandótkéneírnom-órákat, a nagyonbetegvagyok-napokat, illetve a nagyonmástcsinálok-perceket arra, hogy reklamálja távollétemet

amúgy megvagyok. öregesen, betegesen, tüdőlövésesen. hát én ma visszamegyek a tüdőgondozóba, megnézem a váróban a frédi és bénit, és meglátom, mit mond a tüdős néni a tegnapi laborleletemre. ilyen izgalmas az élet nálunk, nyugdíjasoknál...