kevés alvással, sok írással két vizsga, búcsúzások. meggyőződésem volt, hogy csak bennem van ez a gyász, de az utóbbi napokban mindenki arról beszélt, hogy talán utoljára vagyunk így együtt. üzeneteket írtunk egymásnak, megöleltük egymást, kicsit pityeregtünk is. annyi ember fog hiányozni a mindennapjaimból, nem is gondoltam volna. közben a többedik lányt jegyezték el az osztályból, valaki meg odajött puszit adni, mert elutazik fél évre, és azt gondolta, már nem látjuk egymást... [szerencsére tévedett] erről nem volt szó öt évvel ezelőtt! |
dehogynem, csak nem hittük :)