ma: egész napos önismeret. az első gyakorlatok egyike volt, hogy a széked mögé állsz, és az ellenkező nemű szülőd nevében mutatod be magad. úgy alakult, hogy a lányok többsége sírt a bemutatás közben. meghalt; nem figyelt; nem mutatta ki az érzéseit; mindig veszekedtünk; régen én voltam a kedvence, de ma már nincs olyan, amit jól csinálnék szerinte... senkit nem hagyott érintetlenül ez a téma. inkább azon lepődtem meg, hogy én nem sírok. nem a jelen miatt, hanem amiatt, ahogy régen volt. mert az ma is előjött. a végén azon gondolkodtam, hogy ezeknek az apáknak többsége pedig nem is az a klasszikusan rossz szülő; nem bántalmaz fizikailag, nincs lelki terror. és mégis mindig van valami, ami félresiklik. nehéz lehet jó szülőnek lenni, főleg jó apának. ha belegondolok, nincs olyan a környezetemben, akinek ne lett volna problémája otthon az apjával. én sem vagyok kivétel, nekünk is megvoltak a magunk csatái, ajtócsapkodásai... de most már mégsem okoz olyan sokkot, ha kettőnkre gondolok. látom magunkat kívülről, már tudom, hogy ha valamit gondol rólam, az nem jelenti azt, hogy olyan is vagyok. merek vitatkozni, de igyekszem őt is megérteni. régen mindig úgy gondoltam apura, mint a "nagy emberre", az óvodában senkinek nem volt olyan magas apukája, ő volt az erős, az okos, és amikor az ' istván, a király'-ban hallottam azt a sort, hogy "nem vagy te akárki lánya", mindig rá gondoltam. ez máig nem sokat változott, de már sokkal emberibb a képem róla. dolgozik, hajt, feszült, ideges, ül a tv előtt, mosolyog a bajsza alatt, nevet a telefonban, tervez, vezet, elalszik a fotelban. apukáskodik... szeretem. a rossz apától az ideálisig elég nagy kéne legyen a skála. mi, lányok vagyunk ilyen érzékenyek, és csak az ideálist érezzük elég jónak? vagy olyanok a körülmények, hogy mindig félresikerül valami? vagy nincs is 'elég jó apa'? vagy akiket én ismerek, valójában kissebbségben vannak a boldog apa-lány viszonyban levőkkel szemben? "Most jön a nehéz. A baba elmegy elengedett kézzel az asztalkáig. Lép a baba, lép
a baba, lép, lép, lép, megvan! Láttátok?Apu, láttad?Apu nem figyel. Beszélget. "
|
hé stippi, figyelj! honann van ez az idézet? :o)