a lumnitzer nővérekről jut eszembe, hogy kéne fodrászkritikus is. aki végigjárja a fodrászatokat, és leteszteli őket. az értékelési szempontok között lehetne: mutat-e a fodrász motivációt arra, hogy felfogja a vendég igényeit; észreveszi-e, mennyire van társalgós hangulatban, és képes-e ezt tiszteletben is tartani; hogy a külföldi alanyokkal hogyan bánik; és persze, milyen fejet csinál a vendégnek. a terv gátja az, hogy nem lehetne túl sűrűn látogatni a fodrászatokat. pedig nagy szükség lenne rá, mert ahogy tegnap olvastam egy hűtőmágnesen: "Egy jó pasit nehéz találni, de egy jó fodrászt szinte lehetetlen." ez nagyjából így is van, de most úgy érzem, nekem sikerült. :o)
és voltunk a szűrővizsgálaton. nincs candidám, viszont van cserébe felső légúti- [meglepő?], és nőgyógyászati betegségekért felelős gombám, ill. túlérzékenységem kétfajta tartósítószerre. hogy ez a gyakorlatban mit jelent számomra, az majd szerda este derül ki, mivel akkor vesszük igénybe a vizsgálathoz tartozó orvosi konzultációt.
túl hamar került vissza minden a régi kerékvágásba. 21:00 helyett megint 02:00-kor fekszem le, kapar a torkom. órákig tartó netezés, a gyakorlati helyek hívogatása, könyvtár. hol nyomtassak, hol fénymásoljak, mi lesz a tb-kérvényem sorsa...? stb. üdítő színfoltok a szürke hétköznapokban: chatonékkal a vasárnapi mozi, illetve a kedd esti aloézás bodri tiszteletére.
kezdem ott, hogy nem is pinzoloban voltunk, hanem folgarida-ban. :o) a kezdeti hatalmas rettegést egy idő után felváltotta a csendes félelem, majd a szolíd élvezet. egy, a szállásunk melletti piros pályán kezdték okításomat rettegett és az ő apukája. a síléccel való barátkozás volt az első lecke: megfordulni, lépegetni. hanyatt estem, a lécem lecsatolt. én meg elkezdtem nyafogni, hogy nekem nincs motivációm itten lecsúszni, és lehetőleg [ha rajtam múlik] soha nem is lesz. másnapra kinéztek nekem egy kedves, lankás pályát, ahol a sok kis bambino tanul bukósisakban. a nap végére megtanultam seggre ülés nélkül kiszállni a kétüléses felvonóból. a következő napon már esés nélkül sikerült a pálya két lankáján áthaladni, és már azt is tudtam irányítani, merre akarok menni. a 4. napon egy új, már sokkal meredekebb pályával ismerkedtem és egy újabb felvonóval. már nem fenékre érkeztem az új felvonónál, de az új pályával való barátkozás nem volt zökkenő-, és esésmentes. ;o) a hét végére viszont büszkén jelenthetem, hogy lejöttem egy kék [könnyű] pályán, amit "panoramica"-nak hívnak, ugyanis egy keskeny pályáról van szó, ami egy fenyveserdő [=félelmes mély szakadék!] mellett halad el! :D
egyébként az első napot leszámítva szikrázó napsütés volt. és friss levegő. és naptej illat. és forró csoki. és pizza. és jó társaság. és semmi szakdolgozat. semmi szakmai gyakorlat. nagyon szép volt, visszamennék. :o)
és itt köszönöm meg feszterkének a sílécet/sícipőt, rettegett húgának a sínadrágot/síkabátot, bodrinak a síkesztyűt, és rettegett apukájának a türelmes, viszonylag ritka kiabálással tarkított síoktatást, rettegettnek pedig a sok-sok biztatást, gombóckodást, vígasztalást! :oD
tegnap este voltunk feszterkénél; és nemcsak hogy egy nagyon menő sícipőt/lécet/botot kaptam kölcsön, hanem pár megnyugtató, biztató mondatot, és egy vidám órát. ugyanis feszterke családja zajlós. a kishúga egy tündérke, megmutatta nekünk a balettruháját, és azokat a mozdulatokat, amiket a ballerina-videóról tanult. eközben mindig biztosítani kellett róla, hogy mi figyelünk nagyon. feszterke öccse pedig sportfenomén, télen sítábor, nyáron lovastábor, közben kosár. feszterke apukája újságír, megmutatta nekünk a gépét, és egy-két cikket az utóbbi hónapok terméséből. :o) a feszti bátyja a telefonjával készített képet mutatta, és anyuka is hazaért mindeközben.
ma hajnal: logika kettő. [nem akarok beszélni róla] ma reggel: budaörsön síruhapróba[gazdagodás újabb dögös cuccokkal], majd délután:tömbösített gyakorlat a pesti klinikán, aztán egy döcögösre sikeresett beszélgetés-tesztfelvétel egy skizofrén lánnyal, végül ma este: orissal próbáltuk ki magunkat a n**e táncőrületen. őrületesen elfáradtam.
vannak nekem ilyen terveim, menőbben szólva projektjeim, amik egy része titkosos, a másik része meg nem annyira. a nem titkosos például a szakdolgozat. hááát. ezzel haladok, de mondjuk ki, nem egy eszeveszett tempóban. aztán ott van a kicsit titkosos német tanulás. mer ugye van nyelvvizsgám hat éve [natejóég!], de megszólalni már nem tudok, és azt kell mondjam, nem is nagyon akarok, mert kiábrándító. de most elkezdtem újra olvasni németül [Coelho: Veronika beschlißt zu sterben], és hallgatok webrádiót is. a megszólalást azonban még próbálom kitolni a fényesen derengő jövőbe, úgyhogy ne állítsatok be nekem német emberekkel, mert azt nem bírom. [jönnek majd maguktól is... :o]. aztán meg ott a szupertitkos koreográfia chatonéknak, amit én csinálok, illetve összelopkodok. ez is elkezdődött vasárnap. jelentem haladok. ami meg még van, azt nem árulom el senkinek, mert azért már nekem is legyenek titkaim, hééé!
ma sem. viszonylag befejeztem a fordítást. még hátra van a pontosítás/letisztázás, mert egyelőre egy kínai társasjáték nyersfordításához hasonlít leginkább. aztán szerveződnek a szakmai gyakorlatok is, ez a szakrendelős eléggé bekavar más óráimba, de még nem adtam fel a reményt, hogy megoldjam ezt is. a másik gyakorlathoz bejelentkezünk hárman a rendőrséghez [a zsuzs, a lúj, meg én], hogy támogatni tudjuk egymást " a gyakorlatunkkal kapcsolatos kisebb-nagyobb félelmeink" leküzdésében. ;o) holnap délután pedig tintapaca-tesztet veszek fel egy pácienssel, úhogy ez is le lesz tudva!!
síeléssel kapcsolatban is van előrelépés. feszterkétől lehet, hogy lesz sílécem, és sícipőm. [szorítsatok, hogy passzoljon!], ma megyünk megnézni. :o) aztán felpróbáltam ma a hervisben egy 35ezer ft-ra leértékelt sícipőt is, csak az érzés végett. jelentem, ilyet még nem éreztem.
amúgy most azon vagyok, hogy kedvet kapjak az egészhez. úhogy aki volt valaha síelni, az írja meg nekem élményeit! [persze csak akkor, ha jók... ;o] addig is nézegetek képeket a "vattacukorhegyekről"!
nem tudom, másoknak milyen volt, de engem nagyon lefárasztott az első hét. megtudtam, hogy hol fogom tölteni az egyik 60 órás szakmai gyakorlatomat. itt. állítólag nagyon tuti hely, annyit tudok róla... és a lúj is ott lesz. a héten az is kiderült, melyik óra hol/mikor lesz tömbösítve. már ez a kiderülés is fárasztó volt. aztán megkaptam az egyik fontos kérdőívet, amire szükségem volt. és a másik fontos kérdőív kérdései is megvannak. csak le kell fordítani. a fordítás fárasztó. és hát az is valószínű, hogy csak októberre leszek kész a szakdolgozattal. :o(
megalakítottuk chaton inspirációjára az ADACS-ot [antidepi akciócsoport] rettegettel, melynek lényege a búslakodás elhárítását szolgáló ide-oda mászkálásban határozható meg... :o) egyszer már tejón teszteltük csoportunk hatóerejét, de az akkori szárnypróbálgatásaink után most ráleltünk igazi erőforrásainkra, és vasárnap igazán sziporkáztunk...
bejelentkeztem candida-szűrésre. 'sohse lehet tudni ugyebár'- ezt a közkeletű mondást mindenki ismeri. igaz, majd' egy teljes hete már, hogy nem vagyok beteg, de talán magyarázza valami az egyik nyavalyából a másikba való huppanást. a dolog márc 14-én lesz; most akciósan, mert az árban benne foglaltatik az orvosi konultáció is. juhéjj. :o)
megígértem rettegettnek és családjának, hogy megyek velük síelni. picit megkérdőjelezi döntésem helyességét az a tény, hogy krónikus pénz-, idő-, sífelszerelés-, ill. sítudás hiányban szenvedek. amióta világ a világ, ez így van. és félő, hogy a helyzet nem fog elmúlni az elkövetkező 9 napban, ami még márc 4-éig hátravan.
a mai nap részt vettem életem első logika II. előadásán, ami kevésbé hangzik furcsán, ha felidézzük, hogy ez az a tanegység, amiből kétszer is buktam egyetemi éveim alatt, és az újabb sikertelen vizsga a diploma kézhezkapását tolhatja ki bizonytalan időre. sanszos volt, hogy ennek a mondatnak a mai nappal már nem szakad vége, de mégis!
annyira jó volt ez a nap! :o) kezdődött azzal, hogy a tejóval találkoztunk végre, beültünk egy teázóba. ezeregy éjszaka a neve, ajánlom mindenkinek! jó volt nagyon látni. mármint a tejót, nem a teázót, bár azt is. mert boldog volt, kiegyensúlyozott, tele tervekkel; és sokat nevettünk, nosztalgiáztunk. [még mindig a tejóval, és nem a tejázóval! :o] aztán délután a rettegettel... nincs mit mondani, szeretem a fiút! :o) este pedig a fotós csajokkal... hát ennyit már rég röhögtem. hiányoztak már nagyon! most pedig hívott a rettegett az osztálytalijáról, szokás szerint beleordítottam a telefonba, hogy "tőőőőzeggombóc", de a vonal végén a scheffi volt [rettegett volt osztálytársnő, jóbarát], és mondta, hogy szeret minket, és reméli, összeházasodunk! :o)
az erősen negatívba hajló immunrendszeremnek köszönhetően ismét beteg vagyok. és ez kb. le is foglalja az összes időmet, energiámat, gondolatomat. meg egy kicsit a harry potter 6. de inkább a betegség. vettem drágáért immunrendszert erősítő tablettákat, amely 1milliárd fura nevű bacilust tartalmaz, ami az i.rendszerért felelős. várom a hatást.
vasárnap leültem az europarkban egy reklám elé, aminek az lett a hosszú távú következménye, hogy rettegettel eladtuk a lelkünket két évre az egyik mobilszolgáltatónak. mentségünkre legyen szólva, hogy az igen jó árajánlat miatt tettük. meg hogy egy évig ingyen beszélhetünk majd egymással. meg hogy nincs csúcsidő. meg van egy ilyenem. meg hát ilyenek.
tegnap áltravolta koncertjén [ahova chatonnal mentünk] leült mellénk egy érdekes fiú, megadta rettegettnek a számát, írt pár viszonylag értelmetlen sort egy papírra, ill. lerajzolta melyik star wars figuráról kapta ő a becenevét. ennek az lett a hosszú távú következménye, hogy ma elmentünk egy kiállítás megnyitójára, amin ez a fiú játszott. nem is rosszul!!!
arról, hogy miért unom a jelenlegi szakdolgozati témámat
"-Nem azért figyelsz -mondta a Mester-, hogy felfedezz valamit, hanem azért, hogy találj valamit, ami igazolja elképzeléseidet. Nem azért érvelsz, hogy rálelj az igazságra, hanem hogy megvédd a saját gondolataidat. Mesélt arról a királyról, aki amikor keresztülutazott egy kisvároson, egy nagyszerű céllövő nyomait látta lépten-nyomon. Mindenütt körök voltak festve a fákra, csűrökre és kerítésekre, pontosan a közepükben egy lyukkal. Kérte, hogy találkozhasson ezzel a különleges mesterlövésszel. Kiderült, hogy az illető egy tíz éves fiú. -Ez hihetetlen - mondta a király csodálkozva. - Hogy csinálod ezt? -Pofonegyszerű -hangzott a válasz. - Először lövök, azután festem a köröket. -Először tehát meghozod a következtetéseidet, és a feltételeket később köréje építed -mondta a Mester.- Csak így tudsz az ideológiáidban és a vallásodban is kitartani, nemde?"
erről van szó. unom azokat a témákat, ahol magam állítok fel egy hipotézist. pl. arról, hogy "a nők, akik vörös kaspóban tartják könnyezőpálmájukat, szenvedélyesebbek, azoknál, akiknek tulajdonában fehér van". és akkor fel kell venned egy kérdőívet a növénytartási szokásaikról, majd egy szenvedély-skálát. és a kettőt korreláltatni. és akkor kijön. hűűűha. én inkább interjúkat vennék fel, arról, hogy szerintük mi a szenvedély.
szal már mgven az a típusú téma, aminek nem szeretnék utána járni, már csak azt kéne megtalálni, aminek szeretnék... valami nyílt végű, izgalmas.
hikben vagyok. már mindjárt olvasok. mindjárt. nincs erőm újrafolgalmazni a mai napot, a lényegesebbet leírtam mailben a rettegettnek, idemásolom hát egy részét:
"h.e. még mindig nem írt! grrr. :o( a 40esen igen elkezdett fázni a mutatóujjam, méghozzá mindkettő, azoknak is a felső ujjperce. elhatározásra jutottam hát. kesztyű kell nekem! de ha tudnád! a városban nincs egy normális kesztyű. mindegyik kaki színű, vagy norvégmintás. vagy norvégszínű és kakimintás. pfujj! kikérem magamnak. egy duplabéleltet láttam, de az rózsaszín volt. és ez a ruhatáram teljes elárulását jelentené jelenleg. hm. komoly dilemmák támadtak bennem az életemet illetően."
ma meggyékázta az egyik fogamat a fogorvos. majd összepisiltem magam a félelemtől. azt mondta, ne féljek, ennek normál esetben nem kell fájnia. ezen a ponton csináltam vele egy villáminterjút a nem normál esetekről. ezek azon esetek, amikor gyulladás van, vér jön a csatornából stb. ekkor megnyitotta a fogamat, majd azt mondta: "egy kicsit vérzik... húú, de vérzik... hát igen, egy kis gyulladás." ekkor kértem még egy kis injekciót. a továbbiakban minden úgy zajlott, mint normál esetekben. :o) most benn van az ideiglenes, amire ráharapni még véletlenül se... de olyan ingerlően puha! megőrülök, ha nem haraphatok rá egy isteneset!
egyébként már régóta nem fér a fejembe, hogy az evolúció miért nem tudta követni, hogy mi már étrendet váltottunk, nem nyers mammutcombon vagy terméseken élünk csak. igenis, hogy feltalálták a táblás csokoládét, a karamellt, a bon-bont! könyörgöm!
kis vigasz a nagy vigasztalanságban, hogy egy és negyed órán keresztül szinte egyáltalán nem gondoltam a szakdolgozat-mizériára.
össznépi drukkolást ide nekem, de azonnal! a mai napon, 17 óra 24 perckor elküldtem témavezetőmnek a témaváltoztatásról szóló e-mailemet. remélem, a téma változik, a vezető nem! para-pappara.
